Kondor Béla

 Kondor Béla

(1931- 1972; festő, grafikus, költő)

,,Jelet hagyni, hogy voltunk és elbuktunk, de lényünkben és e jelekben a magyarázat.”- vallotta Kondor Béla Munkácsy Mihály- díjas festő, grafikus, költő, posztumusz Kossuth- díjas művész.

Kondor Béla

1931. február 17- én született Pestszentlőrincen és 1972. december 12- én halt meg Budapesten, Bécsi utcai műtermében. A Képzőművészeti Főiskolán kezdetben a festőtanszak hallgatőja volt, de eltanácsolták, ezért a grafikusi szakot végezte el Koffán Károly irányításával. Mesterének rajta kívül Barcsay Jenőt és Kmetty Jánost vallotta.Főiskolai diplomamunkáját- a Dózsa- sorozatot- 1956 tavaszán karcolta rézbe. Ekkor már érett stílusú grafikus volt. Önálló stílusú oljaképeit 1958- tól festette.

1960- ban a Fényes Adolf- teremben rendezte első kiállítását, életében utoljára pedig 1972 márciusában állított ki a Dorottya utcai kiállítóhelyiségben Melocco Miklóssal és Pásztor Gáborral közösen. 1958- ban kapta első illusztráció- megbízását, Dürrenmatt ,, Baleset” című könyvét, ettől kezdve számos négysikerű illusztráció fűződik a nevéhez. 

1959- ben megbízást kapott a Pécs- Uránváros- i óvodába két frízszerű pannó elkészítésére, művét azonban a zsűri nem fogadta el. Sikertelenül próbálkozott még néhány monumentális freskó- és üvegablak pályázattal. Nagyobb feladathoz csak a hatvanas évek második felében jutott: iparművészeti megbízásként a margitszigeti Nagyszállóba tervezett monumentális pannót. Ugyancsak iparművészeti megbízásnak indult utolsó nagy műve, amelyet az Iparkamara részére gobelinként rendeltek, ő azonban pannót festett ,,A szentek bevonulása a városba” címmel. A zsűri elfogadta, a megrendelő azonban nem volt hajlandó felállítani. A nagyméretű olajkép 1974 őszén a Budapesti Történeti Múzeum képtára vagy a székesfehérvári István Király Múzeum, néhány műve pedig barátaihoz és műgyűjtőkhöz került.

Kondor Béla Dózsa legényei

A legtöbb szeretetet a Petőfi Irodalmi Múzeumtól kapta, illusztrációkat, képeket rendeltek tőle- remekművekkel hálálta meg a figyelmet.Halála után műtermében másfél ezer mű- festmény, grafika, rajz, sajátos technikájú fotó és verskézirat maradt. 1974 tavaszán az állam a hagyatékot a Magyar Nemzeti Galéria részére megvásárolta.Több kiállítást rendezett, részt vett külföldi tárlatokon, elsősorban grafikai biennálékon. A Főiskola elvégzése után Derkovits- ösztöndíjat kapott, kétszer jutalmazták grafikai munkásságát Munkácsy- díjjal. Grafikáival több díjat nyert külföldi és hazai tárlatokon. Tanulmányúton járt Franciaországban, a Szovjetunióban, Jugoszláviában, Lengyelországban és Csehszlovákiában.

A képzőművészeti közvélemény már a diplomamunkájára felfigyelt, jelentkezése vihart keltett. A fiatal grafikusok csakhamar iskolateremtő mesterként tisztelték, cikkek jelentek meg róla, védték és támadták. A szakkritika túlnyomó része az egyik legjelentősebb kortárs művészünknek minősítette, akinek művészete korszakot fémjelez. E nézet azonban szélesebb körökben elfogadottá és és némiképp hivatalossá csak halála után vált. A hatvanas évek közepén az ország határain túl is kezdték megismerni a nevét. Az 1966- os luganói biennálé alkalmával írta róla egy svájci kritikus, Arnold Kohler: ,, A magyar Kondor Béla autentikus tragikus zseni, mindnyájunk számára revelációként hat.” Albert Camus Nobel- díjas író pedig előszót szándékozott írni Kondor tervezett párizsi kiállításának a katalógusába, a tragikus sors azonban közbeszólt.

Kondor Béla műtermében macskájával

Kondor verseket is írt, és muzsikált is. Néhány verse alkalmanként megjelent, 1970- ben pedig egy részüket ,,Boldogszágtöredék” címen önálló kötetben is kiadták. Verseinek második gyűjteménye már csak halála után jelent meg, ,,Jelet hagyni” címmel. Ezt már nem ő válogatta.